Közép-Magyarország

Abony 15681 lakosú Tisza-síksági város a 4-es főközlekedési út és a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A középkorban a helyén három község állt, a névadó Aban az Árpád-kori Aba nemzetség nevét hordozza. A történelmi emlékekben is bővelkedő Abony birtokai hajdanán Kinizsi Pál uradalma alá tartoztak. A helységet egy ideig Verbőczy István is birtokolta. A török hódoltság után, újratelepült, számos kis- és középnemes épít itt kúriát. 1748-ban Mária Terézia mezővárosi rangra emelte. Járt a településen Kossuth Lajos is, gróf Széchenyi István a vasutat adta a városnak. Neveik összefüggenek a néhány éve ismét városi rangra emelkedett település mindennapjaival. Itt született Abonyi Lajos író és Márton Lajos régész.
A Szent István-templomot barokk stílusban 1773-1785 között építették. A nagyméretű, homlokzatos épületnek volutás oromzata van. Mai külseje neobarokk. Háromszakaszos a hajó, berendezési tárgyai klasszicisták, díszítése későbbi. A főoltárát Sperer Mihály 1800-ban készítette el.
A református temploma egy egyszerű barokk épület, melyet 1785-ben építettek. Külsejében klasszicizáló, festett famennyezetű karzata van.
A zsinagógája klasszicista templom a XIX. század elejéről. Magas zárt tömegű, négyoszlopos előcsarnokú, értékes épület.
A Vigyázó-kastély klasszicista épület, 1830 körül készült. Földszintes, kocsifelhajtóval, félköríves homlokzati párkányokkal. A Vigyázó család a haladó szellemű középnemesség képviselője, tudománypártoló. Vigyázó Sándor alapította a vácrátóti arborétumot. Az épület előtt álló emlékmű a Prónay-féle fehérterrorista különítmény 1920-ban történt gyilkosságára emlékeztet.
Jelentős emlék a Sivó-kúria, amely klasszicista stílusú, XVIII. századi, magasföldszintes, timpanonos-oszlopos előcsarnokkal rendelkezik.
A Lavatka-kúria 1800 körül épült, majd később átépítették.
Egy másik épület, a Tallián-Vicián kúria is klasszicista épület, de a XIX. században épült, mely nagyméretű, földszintes oszlopcsarnokos emlék.
A Beöthy-Kazinczy-kúria 1786-ban épült, saroktornyos, földszintes, copfstílusú épület, mely szép parkban helyezkedik el.
Ha többre kíváncsi érdemes felkeresni az egykori magtárat, mely a városban élt ismert íróról, Abonyi Lajosról elnevezett Városi Múzeumot, mely egy barokk kori kétszintes épületben található. A téglagyűjteménye, a kismesterségeket bemutató kiállítása mellett a település neves szülötteiről is ad némi információt.

Albertirsa 11280 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén, Ceglédtől északnyugatra, 14 kilométerre fekszik. A település két helység, Alberti és Irsa egyesüléséből jött létre. Irsát már 1368-ban írásos dokumentumok említik. A falu 1597-ben elpusztult. A török hódoltság után, 1700-ban kezdődött meg újratelepítése evangélikus szlovák családok által. A XVIII. században a Szeleczky, az Almássy és a Szapáry család birtokolta Alberti földterületeit is, míg Irsán az Irsay család birtokai voltak. 1950-ben a két település hivatalosan is Albertirsa néven egyesült.
A főút mellett áll az 1778-ban épült evangélikus templom. A szomszédos paplakban született a híres botanikus, Tessedik Sámuel.
A Faluház az idetelepített szlovákok mindennapjairól készített kiállításnak ad helyet. Itt található a Tessedik Sámuel emlékére készített tárlat is.
Az Irsay Károly-kúria, ma községháza.
A Szapáry-család egykor hatalmas parkban álló U alakú kastélyára ma már csak a kastélyt körülvevő díszes, kovácsoltvas kapu és kerítés emlékeztet.
A közeli katolikus temetőben található viszont az YBL Miklós által tervezett Szapáry-kápolna.

Cegléd a 4-es számú főközlekedési út mellett, Budapesttől délkeleti irányban 70 km-re fekvő, közel 38059 lélekszámú alföldi város. A települést vasúton a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ és a 140-es/Szeged-Cegléd-Budapest/ vasúti fővonalakkal is elérhetjük. Az 5000 éve lakott terület Dél-Pest régió legnagyobb települése. A város nevének kialakulásáról a cigle, cegle (fűzfajta) főnévnek -d képzős származékát tartjuk legvalószínűbbnek. A mai városcímerhez hasonló - akkor még egyfarkú oroszlános - címert, a XVII. századtól használják és az Árpád-ház családi címere lehetett a mintaadó. Cegléd már a történelem előtti korokban is lakott volt, mint azt az ezernél is több bronzkori sír bizonyítja. Oklevél először 1290-ben említi. 1364-től mezőváros. Ugyanezen évtől 1782-ig az óbudai klarisszák tulajdona. Több fontos út kereszteződésében helyezkedik el, ez segítette fejlődésében. 1514-ben a török ellen keresztes hadjáratra gyülekező 40 ezres parasztsereg előtt Dózsa György a város piacán (a mai Kossuth téren) mondta el híres beszédét, ami után a parasztok uraik ellen fordultak. 1526. szeptember 25-én a török felégette a várost, de később mégis szultáni város lett, ami előnyökkel járt. 1545 után Cegléd khasz város, és mint ilyen Nagykőrössel és Kecskeméttel megalakítja a Háromváros Szövetséget. A XVIII. századig a várost sövényfal vette körül, melyen öt kapun át lehetett bejutni. Sokat lendített a fejlődésén a Pestet Szolnokkal összekötő vasútvonal, mely 1847-ben készült el. Kossuth Lajos alföldi toborzó körútját 1848. szeptember 24-én Cegléden tartott híres beszédével kezdte meg, melynek hatására több ezer ceglédi állt a szabadságharc zászlaja alá. Cegléd azóta is ápolja Kossuth-hagyományait. 1877-ben száztagú küldöttséget menesztett a város Torinóba, hogy a 75 éves politikust ceglédi letelepedésre bírja. Cegléd neves szülöttei: Tömörkény István író, Nádai Pál író, Pintér Jenő irodalomtörténész és Kárpáti Aurél író és kritikus.
Cegléd mezőgazdaságára a szőlő,- és gyümölcstermesztés jellemző, de jelentős a nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés és az állattartás is. Iparfejlesztésének mozgatórugói a szabad munkaerő-kapacitás mellett a kedvező közlekedés-földrajzi helyzete volt. Ezek a tényezők járultak hozzá a fővárosi ipar decentralizációjához. Mára persze átalakult már a legtöbb gazdasági ágazat és szervezet, modernebb formában keresik a megélhetést.
A Szent Kereszt-templom a középkori templom helyén épült 1822-1825 között klasszicista stílusban. Homlokzati tornyos, galériás, négyoszlopos bejárati timpanonnal. Háromszakaszos csehsüveg-boltozatú a hajó és a szentély. Főoltárást Dunaiszky Lőrinc, oltárképeit Schöfft József készítette.
A mellette álló Szentháromság-oszlop XVIII. századi barokk emlék. 1896-ban, a restaurálás után, azon a helyen állították fel, ahol Kossuth híres beszédét elmondta.
A városháza eklektikus egyemeletes, öttengelyes középrizalittal rendelkező, nagyablakos, manzárdtetős épület, szintén a Kossuth téren található.
A Szabadság téren található a klasszicista stílusban, 1835-1870 között épített Közép-Európa legnagyobb református temploma, mely  Hild József tervei szerint épült. Eklektikus stílusban átalakították. A timpanonos, négy hatalmas korinthoszi oszlop által portikusszal  rendelkező, kupolás épület bejáratai az előcsarnokból és az oldalsó homlokzatból nyílnak: Váza – és kagylódíszek ékesítik a homlokzatot, a főbejáratnál Borsos Imre relifje emlékeztet Szegedi Kis István lelkész iskolaalapítására. Impozáns, puritán belső tér jellemzi a templomot.
A Dózsa-emlékmű a Somogyi József kétalakos alkotása a parasztfelkelés 450. évfordulójára készült el, ma a Kossuth téren található.
A város mai arculata szépen felújított épületekkel, virágos terekkel díszített, egységes és harmonikus városképet őrzött meg történelmi múltjából.

Ceglédbercel 4587 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén, Ceglédtől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A települést a XVIII. században német lakosokkal telepítették be, melyek leszármazottai a mai napig is látványosan őrzik a hagyományokat, meghatározó arculatát képezve a falunak.
A főtéren helyezkedik el a Nepomuki Szent János római katolikus templom és egy emlékmű, melyet a II. világháborúban elesettek tiszteletére emeltek.
A főúton található Falumúzeumban mindennapi életükkel, öltözési szokásaikkal ismerkedhet meg a látogató.

Csemő 4190 lakosú község, Ceglédtől délnyugatra, 12 kilométerre fekszik. Ez a terület valaha az Ungvári-család birtokához tartozott, akik földjeikre szőlőt telepítettek. A XIX-XX. századfordulón kialakult homoki szőlő- és gyümölcskultúra egyik ismert vidéke, mely még most is fellelhető. A település 1952-ben Nagykőrös és Cegléd külterületéből alakult ki. Ekkor dőlt el az úgynevezett „csemői per”, melyben a két szomszédos város e terület birtoklásáért folytatott harca zárult le. A helység hatalmas tanyavilágot jelent ma is, hiszen lakóinak 60%-a külterületen, tanyákon él. 1997-ben a „Virágos Magyarországért” verseny I. helyezettje lett, elnyerte a „legvirágosabb település” címet. A millecentenárium alkalmából készült el a Községháza melletti Hét vezér tér szép szoborral, illetve a Templom téren a szabadtéri színpad.
A római katolikus templom Dragonits Tamás tervei szerint készült az 1990-es években. A templom érdekességei, a helyi fafaragó mester által fából készített stációképek, melyek Európa-szerte ritkaságszámba mennek.
A református templom építése 1990-es években kezdődött meg, és 1998-ban fejezték be.
Ezen a területen vásárolt egy présházat az 1986-ban elhunyt költő, Ladányi Mihály. A Zöldhalom dülőben, álló épületből emlékházat alakítottak ki, rajta emléktáblával.
A Gerje-patak mentén található a Duna-Tisza közi lápvidék egyik legészakibb maradványa, egy tőzegláp. Sok ritka, veszélyeztetett növényfajnak ad otthont. A legnagyobb botanikai értékét a terület több pontján megjelenő tőzegmoha összefüggő foltjai jelentik.

Dánszentmiklós 2732 lakosú község Monortól 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. A régészek által feltárt leletek igazolják, hogy a bronzkor derekán, i.e. 1600 körül már emberek éltek ezen a homokbuckás vidéken. A XV. században két falut tartottak nyilván: Dánost és Szentmiklóst. A török hódoltság idején mindkét község nagy része elpusztult. Ebben az időben a hivatalos iratokban Dánospusztaként emlegetik ezt a területet. A XIX. század végén ennek a földterületnek nagy része Wekerle Sándor, akkori pénzügyminiszter birtokába került. Az ebben az időben épült kastélya ma is megtekinthető. A földterületek másik része középbirtokosok kezébe került, akik szintén kastélyokat építettek a birtokukra. Ma is áll a Muzsik-kastély. A Plósz- és az Ugodi-kastély magántulajdonban van. A magángazdaságok mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, a lakosság nagy része almatermesztéssel egészíti ki jövedelmét.

Jászkarajenő 2994 lakosú község, Tiszakécskétől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. Elsőként 1382-ben említik a kun eredetű Kara település nevét. A kara feketét jelent, a fekete kunok törzsi-nemzetségi származását igazolva. Kara népe a törökök által zaklatott évtizedekben széledt szét. Az elhagyott területeteket a szomszédos nagykőrösiek legelőként használták, később ez a földdarab a jászok kezébe került. 1876-ban csatolták Jenő községet is Karához, innentől viseli a Jászkarajenő nevet.
Római katolikus temploma neogót stílusú. Az oltárképe egy kis ékszer a község szívében.
Kopjafa riasztja el a feledés homályát és őrzi az alatta rejlő Árpád-kori temető feltáratlan emlékeit. Talán e kicsiny domb alatt nyugszik Arany János költőnk által megénekelt vén gulyás is.
Határának gazdag madár- és növényvilága természetvédelmi terület.

Kocsér 1994 lakosú község Nagyköröstől 10 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység a tatárjárás után keletkezett hun települések egyike. Írásos dokumentumokban először 1488-ban említik. A XVIII. században a Német Lovagrend tulajdonába került a terület. A környékbeliek elhatározzák, hogy visszavásárolják a földeket. 276 jászapáti család adta össze azt a 30000 forintot, mellyel megváltotta a saját és a két puszta, Kocsér és Kömpöc földterületeit. Innentől kezdve a térség 1877-ig Jászapátihoz tartozott. Ettől az évtől számítják a község önállóvá válásának időpontját.
A községi temetőben található egy a XVII. századból származó gótikus templom romja, a helyben bányászott lápi mészkőből épült.
A község néprajzi gyűjteményét a fűutcán található művelődési házban helyezték el.
Kocsér határában található az a 930 hektáros szikes, alföldi legelő, mely természetvédelmi terület, növény- és madárvilága ritkaságszámba megy

Kőröstetétlen 913 lakosú község Abonytól délre, 10 kilométerre fekszik. A helység 1950 óta önálló község, előtte Nagykőrös tanyás külterületének számított, a földbirtokosok cselédsége telepedett ide.
Legfőbb látványossága az Árpád-halmon emelt monumentális obeliszk, a Milleniumi emlékmű, melyet 1896-ban Nagykőrös város képviselő-testülete állíttatott. A korabeli testületi beszámoló szerint „ezen a helyen verte sátrát hazánk szerzője, diadalmas Árpád”. Ez az ország területén levő három honfoglalási emlékmű egyike.

Mikebuda 769 lakosú község Ceglédtől 15 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu a XIII. században több elhagyott faluból és „részpusztából” szerveződött. Ebből az időkből származnak a település területén található, a mai napig feltáratlan Árpád-kori templomok romjai. Legkorábban 1374-ben említik az oklevelek „pusztabokor”-ként. Az évszázadok során többször gazdát cserélt ez a terület, ahol hajdanán vízimalom működött. A törökök, majd a segédcsapataik, a tatárok megjelenésével azonban szinte teljesen elnéptelenedett, a vidék földbirtokosai a Felvidékre menekültek. Cegléd újraéledésével tértek csak vissza a lakosok, de a szomszédos városban telepedtek meg. A határában csak egy csárda várta a betérőket egy gótikus templomrom szomszédságában, és mellette haladt a széles, Budára tartó út. A terület pusztaság maradt egészen a XVIII. század végéig, a környékbeliek legelőnek használták. A század végére azonban pásztorok, zsellérek újra itt telepedtek le. 1877-ben olyannyira benépesült, hogy pusztai iskolát létesítettek az itt lakók számára. Ebben az időben közigazgatásilag a közeli Irsához tartozott az 1952-es különválásig.

Nagykőrös 25544 lakosú város a 441-es főközlekedési út és a 140-es/Szeged-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A helység már több évezreddel lakott hely volt. Erről tanúskodik a város határából előkerült értékes avar fejedelmi aranykard is, mely a helyi múzeumban tekinthető meg. A honfoglalás után a vidék a Bor-Kalán nemzetséghez tartozott. Az oklevelek által, 1266-ban említett település korán elindult a mezővárosi fejlődés útján. Az 1500-as években már működött a városban református középfokú iskola. A török időkben khász város, ami nagy függetlenséget, szabad költözést, gazdasági fellendülést hozott. Kialakult az önkormányzat, ekkor létesült a református iskola. Megindult a céhes fejlődés. A XVIII. században a város állandó harcban állt földesuraival önállósága megőrzéséért, végül 1820-tól kezdve örökösen megváltotta magát. Ez az időszak volt a mezővárosi fejlődés virágkora. A nagykőrösi gimnázium kenyeret adott számos haladó tudósnak, élükön Arany Jánosnak, aki 1851-1860 között tanárkodott itt. Később a kapitalista fejlődés idején a város viszonylagos jelentősége csökkent, bár a homokterületek meghódítása erőteljesen folytatódott és kibontakoztak a konzervipar alapjai is. 1939-ben alapították a Református Tanítóképzőt. 1945 után a konzervgyár a legnagyobb ilyen hazai üzemmé fejlődött, az egyéb iparok fejlődése azonban szerény maradt.
A Szent László-templom késő barokk, copf stílusú épület, 1782-1786-ból. Homlokzati tornyos, timpanonos, háromszakaszos hajója, süveges boltozata van. Barokk stílusú a főoltárkép, igen szép a bronz keresztelőmedence; a templombelsőt modern stílusban újrafestették.
A református templom gótikus-klasszicista-romantikus stílusú. A XV. században létesült, a XVI. és a XIX. században bővítették, 1907-ben kapta mai külsejét. A gótikus falazat több helyen jól látszik. Homlokzatból kiugró, sarokpillérekkel megerősített impozáns tornya van. Faerkélyes, bonyolult tetőzet – eklektikus, romantikus stíluselemek jellemzik. A templombelső impozáns, egyszerű, lapos mennyezettel.
A Halász-kúria 1810-ből való, klasszicista épület. Az egyemeletes építményt négy oszlopos lizéna, kovácsoltvas erkély, a kert felé tornác ékesíti.
A Beretvás-ház háromablakos, oromfalas, vas ablaktáblákkal díszített, népi klasszicista épület.
A Ceglédi út 8. szám alatt található Pest megye egyetlen, még álló, bár elhanyagolt állapotban lévő bőrszárítója, a tímárház.
Magyarországon páratlan módon a városban ma is működik a pipagyár. A kézzel faragott pipák a gyárhoz kapcsolódó kiállító-teremben tekinthetők meg.

Nyársapát 1762 lakosú község a 441-es főközlekedési út és a 140-es/Szeged-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén, Ceglédtől 6 kilométerre, délre fekszik. A helység egy szőlőhegyre települt település. A lakott területre utaló első nyomokat a középkorban épült házak és a templom régészeti leletei bizonyítják. Korabeli írásos dokumentumok arról számoltak be, hogy már 1469-ben is a nyársapáti malomba jártak lisztet őröltetni a ceglédi apácák. A település 1955-ben vált önálló községgé.
Védett növénye a magányosan álló öreg kocsányos tölgyfa.

Tápiószőlős 3015 lakosú község Ceglédtől 10 kilométerre, északra fekszik a 311-es főközlekedési út közelében. A település és környéke 6500 éve lakott terület. Tápiószőlős határában találták azt az aranyszarvast, mely vélhetően a magyarság-eredet legősibb kondájához kapcsolható. Az Árpád-korban már két kőtemplom állt a település mai területén. Az egyik templom köveit széthordták a szomszédos szelei templom építéséhez, a másik romjai máig láthatók. A Tápió nevet a finnugor családfából származtatják: a finneknél a Tápió a vadászat és erdő istene volt a kereszténység elterjesztése előtt. Ezen a területen ma is találhatók vadászatra alkalmas erdőségek, innen az állítólagos összefüggés. A település túlélte a tatárdúlást, a törökvészt is. Ebben az időben Félegyháza nevet viselte. Máig őrzi ezt az elnevezést a Félegyházi-domb. Később Tápiószele birtokaiként jegyzik az okiratok. Ebben az időszakban sokan elszármaztak a községből. 1947-től Tápiószőlős néven újra önálló lett. Az elnevezés arra utal, hogy a tájra a szőlőtermesztés a jellemző.

Törtel 4525 lakosú község, Abonytól 9 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A római katolikus temploma a XIX. században épült klasszicista stílusban. A templomot azóta többször átépítették, mai formáját 1930-ban nyerte el. Ekkor építették a templomhoz a lóhere alakú szentélyrészt, majd néhány évvel később emelték a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló oltárképet.
A helység híres lakója Helmeczi Mihály, a nyelvújítás egyik lelkes harcosa, hírlapirodalmunk egyik veteránja, a XIX. században élt itt. A magyar színészet megteremtésének szentelte az életét az a Vida László, aki a XIX. század elején Törtelen született. Színdarabokat is írt, de neve inkább a színjátszás mecénásai között kapott helyet. A kortárs művészek közül a festőművész Csemiczky Tihamér nevét érdemes megemlíteni, aki szintén itt született.

Újszilvás 2620 lakosú modern alföldi község, Ceglédtől 14 kilométerre, északkeletre fekszik. A település központjában épült a református templom.