Budapest 1775203 lakosú magyar főváros az 1-es, a 10-es, a 11-es, a 2-es, a 3-as, a 31-es, a 4-es, az 5-ös, az 51-es, a 6-os, a 7-es főközlekedési utak, az M1-es, M2-es, M3-as, M7-es autópályák találkozásánál, valamint az M0-ás autóút mentén fekszik a Duna-folyam két partján. A város az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/, a 2-es/Esztergom-Budapest/, a 7-es/Hűvösvölgy-Széchegyi-hegy/, a 20-as/Szombathely-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest/, a 29-es/Tapolca-Székesfehérvár-Budapest/, a 30-as/Nagykanizsa- Székesfehérvár- Budapest/, a 40-es/Pécs- Pusztaszabolcs-Budapest/, a 41-es/Gyékényes- Dombóvár-Budapest/, a 70-es/Szob-Budapest/, a 71-es/Vác- Vácrátót- Budapest/, a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 80c-s/Sátoraljaújhely- Szerencs- Miskolc- Budapest/, a 81-es/Somoskőújfalu-Hatvan-Budapest/, a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/, a 140-es/Szeged- Cegléd- Budapest/, a 142-es/Kecskemét-Lajosmizse-Budapest/, és a 150-es /Kelebia- Kunszentmiklós-Tass- Budapest/ vasútvonalak gócpontja. A helység Magyarország egyetlen ismert légikikötője. Budapest csodálatos fekvésű város. A budai oldal hegyei a Rózsadombnál a Gellérthegynél, a Tétényi-fennsíknál a Duna közeléig nyúlnak, de jól megközelíthető a Szabdság-hegy, a Nagy-Hárs-hegy, a Látóhegy és a Sas-hegy is. A Budai-hegység nagyrészt mészkőből és dolomitból áll, karsztvízben, barlangokban gazdag. A karsztvízek források alakjában törnek a felszínre szinte az egész partvonalon. Ezek a hévizek adják annak a világhírű fürdőkultúrának az alapját, amelyet a rómaiak idejében elkezdődött és a törökök idejében fejlődött ki. Budapest legismertebb fürdői, a Gellért-, a Rudas-, a Rác-, a Lukács-, a Széchenyi-, a Margitszigeti Thermál és Kristály-fürdő. 1937 óta Budapest fürdőváros címmel rendelkezik. Hat nagyobb szigethez tartozik a fővároshoz: a Margit-sziget, az Óbudai- és a Csepel-sziget, valamint a Palotai-, a Nép- és a Háros-sziget. Történelmi emlékekben leggazdagabb a Margit-sziget, amely több szigetből állt, de a Duna-folyam szabályozásakor feltöltötték. Már a rómaiak idején álltak rajta épületek: a XIII. században a premontreiek Szent Mihály-kolostora, valamint a domonkos kolostor épült fel, ahová IV. Béla király leánya, Árpádházi Szent Margit és apácanővérei költöztek. Ezek az épületek a törökök idejében elpusztultak. A sziget különleges természeti adottságainak köszönhetően a fővárosiak kedvelt pihenőhelyévé vált.
A történelem előtti idő legkorábbi leletei a főváros szorosan vett területén, az 1980-as években Farkasréten talált őskori kovakő szerszámai. A történelmi idők első itteni, már népi eredetűk szerint ismert lakosai a kelta ereviscusok voltak, akiknek települései többek között a Gellérthegyen is előkerültek. A rómaiak az I. század elején hódították meg e területet és kelta lakosait. A mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannónia tartomány északkeleti részének székhelyét, Aquincum városát a mai Óbuda területén építettek fel. Közelében a belvárosi templom környékén, a Római Birodalom határán, „limesén”, a pesti oldalon is kiépítették ellenerődjeiket: Trans Aquincumot, illetve Contra Aquincumot. A székhely amely a nevét a keltáktól kapta, bő vizet jelentett. A város a mai Budapest első városelődje, amelynek leletek szerint már igen fejlett élete volt. A kutatás a lakóházakon, üzleteken kívül vízvezeték- és csatornahálózatot, burkolt utakat, közfürdőket, két ampfiteátrumot, védőműveket hozott a felszínre. A rómaiak után az egymást váltó hun, keleti gót, longobárd és avar hódítók, majd immár véglegesen a honfoglaló magyarok fejedelmi törzse telepedett le itt, felhasználva a római épületek maradványait is. Ezért kapta a rómaiak amfiteátruma a „Kurszán vára” nevet. A település azonban csak akkor vált igazán jelentőssé, amikor az 1241-1242-ben pusztító tatárjárás után IV. Béla király Esztergomból a kedvezőbb fekvésű, jobban védhető Budára tette át fokozatosan székhelyét. A másik székhely, Székesfehérvár azonban továbbra is megmaradt az állami élet fontos eseményei, országgyűlések, királykoronázások és –temetések székhelyének. A várhegyi új királyi székhely egyes XIII. századi falmaradványai 186-1987-ben, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet udvarán történt építkezésnél bukkantak elő. A Várhegy és környéke ez időtől viseli az ősmagyar személynévből eredő Buda nevet, míg a tőle északabbra fekvő, a római város felett és körül kialakult régebbi település neve Óbuda lett. A Duna bal partján kifejlődött, a tatárjáráskor szintén elpusztult, de újjátelepült település Pest. Neve valószínűleg szláv eredetű. Első említése 1148-ban bukkan fel írásban, lakói főleg kereskedők és kézművesek voltak, sokan külföldről települtek ide. Munkájuk és az építkezések révén a három település virágzásnak indult, különösen Zsigmond király alatt, aki egyébként is a városok nagy pártfogója volt. Ő a Várhegyen fényes palotát épített, amelynek fennmaradt „lovagtermét” érdemes megtekinteni. Mátyás király idején tovább építkezett, gazdagodott Buda, nemcsak a király, hanem a főurak és a megerősödő, magyarosodó polgárság építőkedve révén. A régebbi épületek gótikus, az újabbak reneszánsz stílusban épültek. Pestet is körülvették városfallal, amelynek maradványai a Kiskörút egyes telkein ma is láthatók. Mátyás halála után a feudális anarchiával és a Dózsa György parasztfelkelés elfojtásával meggyengült ország nagy részét az 1526-os mohácsi csatavesztés után a török hatalom fokozatosan meghódította. Budát 1526-ban és 1529-ben csak ideiglenesen szállták meg a törökök. 1530-ban pedig az országra igényt tartó Habsburg Ferdinánd osztrák császár hadai ostromolták sikertelenül. A török véglegesen 1541-ben foglalja el csellel és 1686-ig tartja uralma alatt. A törökök a meglévő épületekben rendezkedtek be, új építkezéseik csak közfürdők, templomok és védművek scéljait szolgálták. Buda lett az új török tartomány székhelye, lakosai közé idegenek telepedtek le. A Habsburgok több ízben, így 1542-ben, 1598-ban, 1602-ben, 1684-ben ostromolták sikertelenül Buda várát, az ostromok és karbantartás elhanyagolása miatt a három város fokozatosan pusztult. Különösen nagy károkat okozott a Budavár visszavétele, szinte az egész keresztény világ összefogásával 1686. június 20-án kezdődött végső ostrom. A királyi palota alatt felhalmozott lőpor felrobbant és nemcsak a palotát, hanem a város egy részét is elpusztította. A szeptember 2-án, végső rohamban benyomuló magyar és külföldi csapatok szinte csak romokat vehettek birtokukba. A régi polgárság is erősen megfogyatkozott, ezért a Habsburgok a három városba és környékükre sok németet telepítettek. A romok eltakarítása és az élet megindulása után az épületek helyreállítása már az akkor divatos barokk stílusban történt, a középkori gótikus, reneszánsz részletek felhasználásával. Ez a stílusvegyülés adja meg ma Buda épületeinek sajátos, más országokban alig látható jellegét. Polgári lakóházakban csak hazánkban fordulnak elő. A három város történelmi részeinek mai arculatát döntően ez a barokk-rokokó-klasszicizáló késő barokk, majd utána a klasszicista és romantikus újjáépítés, átépítés határozza meg. Az újjáépítés révén fellendült a kereskedelem és az ipar, ami lassan, a régi kézművesség egy részéből gyárszerű termeléssé alakult át. Megindult a kulturális élet is a nagyszombati egyetem Budára, majd Pestre költözésével, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudós Társaság 1825-ös megalapításával, a magyar színjátszás, újságírás és irodalmi társaságok megindításával. A régi postakocsik-járatok korszerű utódjaként Bécs felé 1831-ben a Duna-gőzhajózás, Vác felé 1846-ban a vasúti közlekedés, megépült a Regensburg és a torkolat közötti Duna-szakasz első állandó anyagú hídja, a Lánchíd. Így lett Buda és Pest igazán az ország gazdasági és művelődési központja, annak ellenére, hogy 1838 márciusában óriás árvízkatasztrófa sújtotta. A lendületes fejlődés egy időre megszakadt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt. Ennek döntő politikai eseményei Pesten zajlottak le 1848. március 15-én, majd itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium, innen irányították a szabadságharcot. A hadi események közül nagy jelentősége volt Budavár visszavétele az osztrákoktól. A szabadságharc elbukása és az ezt követő elnyomás után azonban a gazdasági fejlődés a kapitalizmus hazai uralomra jutásával, az osztrák finánctőke beáramlásával, az olcsó munkaerőre épített gyáripar fejlődésével és nagy vasútépítésekkel lassan megindult. A határainkon kívüli politikai és háborús fejlemények pedig érlelték 1867-re a nemzet és a Habsburg-hatalom közti kiegyezést. A politikai és gazdasági megszilárdulás magával hozta a három történelmi város, Buda, Óbuda és Pest egyesítését 1873-ban, Budapest néven. Az 1870-ben indult Sikló második, az 1874-ben épített Fogaskerekű Vasút harmadik volt a világon. 1894-1896 között épült Európa második földalatti kéregvasútja. A kapitalizmussal együtt fejlődött a munkásmozgalom is, erősödését tüntetések, sztrájkok jellemezték. A főváros lendületes fejlődése újra megszakadt az I. Világháború megpróbáltatásai és vereségei miatt. Nagy tüntetések és sztrájkok után, 1918. október 31-én Budapesten tört ki és győzött a polgári demokratikus forradalom, Magyarországból köztársaság, majd Tanácsköztársaság lett. Leverését az ellenforradalmi erők két és fél évtizedes uralma követte. A főváros képe nagyjából nem változott, csupán a Gellérthegy északnyugati lejtőjén fekvő idillikus, ám korszerűtlen, öreg családi házakból és viskókból álló Tabánt bontották le az 1930-as években, helyén szép park létesült. 1920 után megindult a légi forgalom Budapest központtal, elindult az első trolibusz is. A főváros ipara és kereskedelme fejlődésnek indult, azonban elsősorban a háborús készülődések miatt, de ezzel párhuzamosan természetszerűleg erősen fejlődött az üldözések ellenére a munkásmozgalom is. A második Világháborúba lépés után 1941-ben , a Batthyány-örökmécsesnél, majd Kossuth és Táncsics sírjánál, végül 1942-ben a Petőfi-szobornál volt nagy tüntetés a háború ellen. A fővárost 1944-ben már közvetlenül pusztított a háború, a német megszállás után az angolszász légitámadásokkal, majd a hosszú ideig tartó ostrom, utcai harcok színhelye lett Budapest. 1945. február 12-én történt német-felszabadulása után alig maradt benne ép ház, városképének büszkeségeit, a hidakat a németek mind felrobbantották. Igazgatási szempontból is döntő változás történt. 1950. január 1-jével a peremvárosokat é más településeket Budapesthez csatolva létrejött Nagy-Budapest, a régi 10, majd 14 kerület helyett 22 kerülettel. Megépült a metróhálózat fejlett, többszintű aluljárórendszerrel, elkészült az ország első személyszállító kötélpályája, a Libegő, újjáépült a romos Sikló és a Fogaskerekű vasút. A felszabadulás után nagyarányú romeltakarítás, építkezés vette kezdetét. 1987-ben elkezdődött a fővárost elkerülő tehermentesítő M0-ás körgyűrű-autópálya déli hídjának építése a Csepel-sziget északi és Budai déli része között.
A főváros féltett kincse a Várnegyed, amelynek északi kapuját a középkorban Szombat kapunak nevezték. A török hódítás után változott csak Bécsi kapuvá. Hányatott sorsa során többször is leromboltatott, majd újjáépíttetett, s ma is őrzi rejtélyes csodáit a negyednek. Itt szinte minden lakóháznak története van, a teret ölelő épületek többnyire egyemeletesek, copf és barokk stílusúak, némelykor klasszicista homlokzattal díszítettek.
A Vár középkori városának központja s egyetlen igazi tere volt Szent György tér, nevét a Nagy Lajos király által emeltetett kápolnáról kapta. Ma Dísz térnek hívják, itt található a Batthyány –palota, és számos romantikus épület. Valójában ez az a pont, ahol megkezdhetjük barangolásunkat a Várnegyedben, sorra véve a szűk utcákat, megcsodálva minden épületet. Eljutunk a domonkosok által épített Szent Miklós templomhoz, de szeretnénk már látni a szépséges gótikus nagytemplomot, amelyet egykoron Budavári Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel. Mai formája alig is emlékeztet egykori önmagára, a helyreállítás után már Mátyás-templomnak hívják és nagyon jellegzetes építménye Budapestnek. A Várnegyedben, a macskaköves utcákon sétálva számos régi időket idéző vendéglőket, boltocskákat találunk. A magyar királyok budai palotájáról 1400-tól kezdve sok leírás maradt fenn. A XIX. században a során az épület meghatározó változásokon ment át, jeles építészek kapták meg a munkát, köztük Ybl Miklós és Feiszl Frigyes. Ez utóbbi különösen nagyszabású tervet mutatott be, létrehozva a Várbazárt, ahol szobrászműtermeket alakítottak ki. Ybl Miklós pedig megkapta a lehetőséget a palota bővítésére, a munkát azonban az építész halála miatt más fejezte be. A világörökség része a Várbazár, az épületegyüttes terve 1873-ban született, amikor már sehogyan sem volt halogatható a budavári kertek Dunáig lehúzódó rendezése. A kioszkot Ybl Miklós tervezte, a bazár kertépítményeit pedig Feiszl Frigyes. 1990-ben női festőiskola működött itt, a bazársor azonban csődbe ment. Az ifjúsági park tündöklése és megszűnése után a szimmetrikus elhelyezésű kert-architektúra omlik és romlik. Sok variáció született arra, miként lehetne megmenteni a Várbazárt, főként, miután kedvező idegenforgalmi poziciójánál fogva nemcsak a vendéglátásra alkalmas, hanem egyféle, nosztalgikus központok kialakítására is.
Míg Pest lakosságának nagy része iparosok és kereskedők közül kerül ki, a Várnegyedben a származás és a hivatali előkelői kerestek szállást. Itt az arisztokraták, a helyőrség magas rangú katonatisztjei, a közigazgatás jelentős hivatalnokai éltek, egyre beszűkültebben térben és időben. Buda volt a kor, az elegancia és az intelligencia városrésze. Pest pedig fiatal és pezsegő. A Várnegyed kontúrjai lényegében csak részleteiben változtak. A házak kitöltik az Ördögárok katlanját, felértek a hegyek lejtőire. A csendes lankák pedig új életre kelnek, zöldellnek és zengenek, lám micsoda nagyszerű dalok hallatszottak itt az égig, amíg István, a Király ismét megjelent a XX. század egyik legszebb rockoperájában, a Királydombon. Mintha a jelen és a múlt összeölelkezett volna, forrón és nagyszerűen, megmutatva egyben a jövőt is. Buda, s elsősorban a Vár szerepe a nemzet életében fontos tényező. Még akkor is, ha a nehéz a történeti stílus egyeduralkodását megjelölni. Keveredésük sajátos jegyként jelenik meg és mindazoknak, akik képesek kellő tisztelettel és alázattal közelíteni, kitárulkozik, mint egy ragyogó képeskönyv. A harmónia egységes, megnyugtató, mintha megérinthetőek lennének az érzékeny lélek számára a korok szövetei, mintha átélhetnénk borongós sétáinkon mindazt, amit az ősök éltek meg itt. Látjuk a változásokat, látjuk a hagyományokat, s ez a két dolog furcsa szintézist alkot az ember számára. Kilép a valóságos világból, egy másikba, ahol a királyok és királynők éltek, s borbélysegédek szaladtak kopogós cipellőikben a sikátorokban, ahol a gyertyafényes termekben szép asszonyok és elegáns urak lejtettek barokk zenére a tükörfényes parketton, ahol a ropogós fehér figyulában fekete ruhában szobaleányok beszélgettek az urak titkairól az utcasarkokon.
Ha a repülőgépről pillantunk Budapest északnyugati részére, akkor a Duna folyam jobb partja és a budai hegyek között hosszan elnyúló sűrűn beépített szürke sávot látunk zöld foltokkal, amelyet V-alakban metsz el két széles út, az észak-déli irányú Pacsirtamező-Szentendrei és az észak-nyugatra futó Bécsi út. Keleti – nyugati irányban az Árpád-híd folytatása, a Vörösvári út és az újpesti vasúti hídról leszaladó vonatsínek keresztezik a V szárait. Ha az alábbi szálak kirajzolódtak Óbuda- Békásmegyeren vagyunk, mely határai 1950-ben alakultak ki. Ekkor lett a kerület része az addig önálló Békásmegyer és a hozzá tartozó Csillaghegy. A kerülettől ekkor csatolták el a Szépvölgyi út- Margit-híd közötti részt és a Margit szigetet. Napjainkban délről a II. kerület, nyugatról a budai hegyvidék észak-déli vonulata határolja, északról Pest megyével érintkezik. Kelet felől a 2,5 kilométer hosszú Óbudai-sziget és a Duna választja el a IV és a XIII. kerülettől. Területén közel 129699 ember él.
Madártávlatból a kerület dominánsan lakónegyed. A lakótelepek mellett azért kirajzolódnak a közelmúlt nagy ipari létesítményei: a Hajógyár, a Goldberger textilgyár, a Gázgyár épületei, valamint a régmúlt emlékei: a római kori Aquincum maradványai, a két amfiteátrum a polgárváros romjai, a későbbi korok műemlék épület-együttesei a Duna-parton, az Árpád-híd budai hídfője körül és a Kiscelli dombon.
Az, aki a régmúlt idők történeti emlékeit keresi, itt találhatja meg csak igazán! A kerületet alkotó települések történelme számos szálon összefonódik az őskortól a napjainkig. A meghatározó szerep Óbudának jutott, amely a 2000 éves várostörténeti múlttal rendelkezik. Budapest várostörténeti őse vitathatatlanul: Óbuda. A krónikák római kori nevén Aquincum, a XIII. századig pedig Buda néven említik. „Vetus-Buda” /”Ó-Buda”/ akkor lett, amikor felépült az új királyi székhely: az I. kerületi Budai Vár.
Óbuda szerepe az európai történelemben a római kor I-IV. évszázadában jelentős, ekkor helytartói székhely. A magyar történelemben a honalapítást követő első fél évszázadban, majd a XII. század végétől a török hódoltság időszakáig meghatározó, királyi-, majd királynéi központ. A török hódoltságot követően az újonnan betelepített lakosság többsége német, ezért Óbuda –Altofen, Békásmegyer – Krottendorf néven közismert. Óbuda kezdetben a Zichy család, majd a kamara uradalmi központja. Önálló közigazgatású, falusias mezőváros, amikor Pest-Budával egyesül 1873-ban fővárossá egyesül. A századfordulóra ipari külváros, s végül az 1970-es években már a főváros egyik lakónegyede. Az utóbbi évtizedekben a városrész új irányt vett, engedi érvényesülni a történelmi múltat és kulturális gazdagságát.
Újpest 103196 lakosú, a Főváros északi kapuja, IV. kerülete. A Duna bal partján kialakult önálló földrajzi egység újkori története az 1830-as években indult. Gróf Károlyi István adta bérbe pusztájából a területet szőlőművelőknek. Hamarosan hegyközség alakult ki, majd az iparosok, kereskedők betelepülésével 1840-ben már önálló községi szervezet működött. Földrajzi környezete, kedvező adottságai, pest közelsége, jó közlekedési lehetőségei következtében Újpest kezdetektől alkalmas volt ipartelepítésre. Tímárok, asztalosok telepedtek le. Bőr-, textil- és bútoriparának fejlődése a település egészére kihatott. Az 1870-es évek végére az ország legnagyobb lélekszámú nagyközsége lett. Alig 30 év múltán, 1907-ben városi rangra emelték. Első polgármestere a lokálpatrióta dr. Ugró Gyula lett. Ekkor már rendelkezett kikötővel, a városalapító Károlyi család segítségével önálló kórházzal, postahivatallal is. A város gyors gazdasági, urbanisztikus és kommunális fejlődésnek indult. Tűzoltólaktanya, vágóhíd épül, a kövezett utakat éjjel villannyal világítják meg. A városban vezetékes víz van és kiépítik a szennyvíz csatorna hálózatot is. De van rendőrsége, bírósága, színháza is. Tovább növekedik az iparosodás a bőrgyártás, az asztalosipari és az elektromos gépgyártás, mellyel több ezer munkást foglalkoztatnak. 1910-ben a város hazai viszonylatban az ipari termelésben a negyedik helyen áll. Az I. Világháború itt is érezteti hatását. Bár az ipar nagy részének további fellendülést hoz, de sok ezer újpesti polgár kénytelen bevonulni és harcolni. A város történetének jelentős állomása 1929. Ekkor nyerte el a megye jogú város címet. Járásbírósága, villamos erőműve, takarékpénztára, sport létesítményei, oktatási intézményei, zeneiskolája, számos bejegyzett egyesülete és kereskedelmi egysége, 38 ipari vállalata van, amelyek közül sok országos jelentőségű, Wolfner Bőrgyárak, Chinoin, Egyesült Izzó. Nem feledkeztek meg a perifériára szorultakról, a fogyatékosokról sem. Fenntartottak gyermekkórházat, vakok otthonát, szegényházat, szociális konyhát. A II. Világháború azonban megállította a fejlődést. A háborús pusztítás és a veszteség mellett 1945-ben árvíz is sújtotta a várost. Az 1940-es évek végére itt is megtörténtek az államosítások, s mint máshol, itt sem volt problémamentes a kialakult helyzet. Az 1950-es év nagy fordulatot hozott a város életében. A főváros közigazgatásához csatolták és ezzel megszűnt önállósága, városrésszé vált. Fejlődése, sorsa Budapest fejlesztésén belül történt. Megtartották gyárvárosi jellegét. Fejlesztették iparát, de átalakították a városkép arculatát is. Lakótelepek jöttek létre a régi temetők, szűk utcák és a földszintes házak helyén. Ezzel ugyan egységesebb körülményeket biztosítottak az élethez, de uniformizálták a városrészt, nagy részben kicserélődött a lakosság. 1983-ban kezdetét vette Újpesten belül egy új városrész kialakítása, Káposztásmegyeré. Így alakult ki a ma közel 130.000 lakosú Újpest, ahol ma már metróvégállomás van, amelynek segítségével a városrész újabb lehetőségeket kap arra, hogy a főváros vérkeringésébe bekapcsolódjon.
A Honfoglalás idején a mai fővárost átszelő Duna-szakaszon volt az egyik legfontosabb átkelőhely. Ennek következtében válik jelentőssé a két város a X. század folyamán, amikor kialakultak a kereskedelmi utak. Buda-Pestről négy fontos úthálózat indult ki Flandria, Velence, Konstantinápoly és Varsó felé és minden bizonnyal a mai Terézváros területén is áthaladt egy ilyen útvonal. Az első országgyűlést is itt, a hajdani Rákosmezőn tartották 1286-ban IV. László vezetésével. A 150 éves török uralom végére azonban teljesen elpusztult, kihalt a vidék, melynek következtében később újra kellett telepíteni Pest környékét is. Pest külváros alapításának terve 1699-ben merült fel először, amikor a városi tanács előtt megjelent néhány polgár külvárost akart alapítani. A külső kerület vonzotta a lakosságot, mivel a telkek olcsók voltak és jövedelmező kertészetet és állattenyésztést lehetett folytatni. Mária Terézia idején kezdték el Pesten a bástyafalon kívüli építkezéseket. Felállították a hajóhidat és ebben az időben keletkezett az első külváros Terézváros. A történelmi tények és a legendává nemesült képzelet segítségével a későbbi krónikás Mária Terézia 1751. augusztus 4-ei látogatásával hozza összefüggésbe Terézváros születését, mások a város templomának védőszentjéről, Szent Terézről eredeztetik ezt. Annyi bizonyos, hogy 1777-ben a pesti magisztrátus a királynőről Terézvárosnak nevezte el a Felső külvárost, utalva Mária Terézia névadó szentjére Avilai Szent Terézre. Még ugyanazon év szeptember 30-án létrehozták plébániáját, melyet kápolnáját egy faépületből alakították ki.
A kezdetben még csak majorokból álló terület a XVIII. században rohamos fejlődésnek indult. Az agrár jellegű foglalkozást egyre inkább a kereskedelem és az ipar váltotta fel. Terézváros lélekszáma 1806-ban csaknem elérte a Belvárosét, s messze felette állt Józsefváros, de még inkább Ferencváros és Lipótváros lakosságánál. Az 1838-as szokatlanul hideg tél azonban visszavetette a virágzást. A Duna jegének beálltával, hatalmas árhullám söpört végig Budán és Pesten. Néhány kisebb folt kivételével az egész város víz alá került, a házak nagyrésze összeomlott. A törökdúláshoz hasonló pusztulás után kezdetét vette a második újjáépítés. Ennek során a Király utca dűlőútból főutcává fejlődött, impozáns épületekkel, nyüzsgő kereskedelemmel..
Terézváros történelmében korszakalkotó volt az 1873-as év, amikor is Buda és Pest szabad királyi városok, Óbuda mezőváros és a Margitsziget „Budapest főváros” néven egyesült. Ezzel kezdetét vette a városfejlődés kétségkívül legdinamikusabb szakasza. Az 1896-os világkiállításra való készülődés lázában épült meg az első földalatti vasút Európában, és elnyerte a mai formáját az Andrássy út, valamint megépült a Nyugati pályaudvar. Ez már egy Budapest volt, amely benevezhette magát a világvárosok szépségversenyébe.
Az I. Világháború és az azt követő évek eseményei visszavetették a főváros fejlődését, s az 1920-as évek végén kialakuló gazdasági válság sem kedvezett a kibontakozásnak, majd következett a II. Világháború. A háború után kialakult 1950-ben az úgynevezett Nagy-Budapest, amely belvárosra, külvárosra, lakótelepekre, az előkelő hegyoldalra és agglomerációra osztotta a fővárost. Ezzel együtt Terézváros ma már Budapest szívéhez, szorosan a belvároshoz tartozik 44141 lakosával.
Józsefváros több mint 220 éves, Budapest egyik legrégebbi kerülete. Alig néhány emberöltő, nem is olyan sok idő, mégis a történelem mennyi színes hordalékot rakott le ez idő alatt. A 2001-es népszámlálás adatai szerint 81791-en lakják.
A múltat faggató krónikás a későbbi Ferencvárosra utaló első nyomot Zsigmond királynak egy 1403-ban keletkezett oklevelében találja: “Possessio Zentfalva in fine civitátis” Ennek a Szentfalva nevű településnek a helyén alakult ki idővel a majdani Ferencváros. Pest városa ebben az időben még kis területen fekszik, jelentősége Buda mellett eltörpül. A két város nem véletlenül épült a Duna partján, polgárai felismerték Pompeius szavainak igazát “navigare necesse est” mert hajózni kell; ennek a kereskedelemben óriási szerepe van. Buda ebben az időben az ország kereskedelmének egyik központja. Pestet is innen irányítják. Híd ugyan nincs, a kijelölt budai esküdt ladikkal a - a tél beálltával a jégen szánkóval - közlekedik a két város között.
1526. szeptember 19-én elkészült hajóhídon megkezdi az átkelést Budáról a pesti oldalra, majd szeptember 25-én a várost kifosztva és felgyújtva továbbözönlik. Ekkor égethette fel Szentfalvát is. A terület elnéptelenedett, és csak romjai emlékeztettek az igazhitűek látogatására. 1696-ban az Udvari Kamara a várostól számított negyedórányi járásra fekvő romos területet és környékét Pest városának hasznosítás céljából átengedi. Három évvel később a város tanácsa az átengedett területet gazdálkodásra kijelöli. Mintha csak Szent Istvánnak, fiához szóló intelmeit valósítaná meg: jó szívvel fogadja az idegeneket, a nagyrészt német, de más betelepedőket is. Így veszi kezdetét a folyamatosan kialakuló városrész benépesedése.
1700-ban Pest város lélekszáma egyre növekedik. Miután Savoyai Jenő 1697. szeptember 1-jei zentai hatalmas győzelmén túl vagyunk, a herceg csapatában szolgáló német zsoldosok egy része szétszéled és a hazánkban marad. A karlócai béke megkötésével egyidejűleg a bécsi haditanács több magyar ezredet feloszlat, és a végvári katonaságot elbocsájtatja. Ezek részint a Délvidéken telepednek le, részben megindulnak az ország belső területe felé. A Pestre érkezőknek lakás, föld, munka kell. Az előrelátó városi vezetés igyekszik mindezekről gondoskodni, sőt új temető létesítéséről is határoz. A Délvidéken az 1700-as években pestis szedi áldozatait. A vész feltételezhetően a katonák között törhetett ki, és elterjedt a polgári lakosság körében is. Ez érhette el 1710-ben Pestet is. 1716-ban Pest város déli részén - így a későbbi Ferencváros területén is - hatalmas tűz pusztít, és nem is utoljára. Ez idő tájt Pest város tanácsa a városfalakon kívül - a Boráros téren és környékén - ingyenes telkeket oszt mezőgazdasági művelésre. Ezzel kívánták segíteni a betelepedett polgárok megélhetését, és a város élelemmel való ellátását. Ennek hírére fokozódik a bevándorlás, amit a falakon belüli polgárság nem néz jó szemmel. Beadványok sokaságával fordulnak a hatósághoz, melyben a telkek osztásának megszüntetését követelik. Ezzel szemben a telekhasználók azért folyamodnak, hogy a külterületnek önálló bírája lehessen. A tanács a kérésnek eleget tesz 1733-ban, mintegy első lépésként a közigazgatás feltételeinek megteremtése felé.
1739-ben megkezdődik a mai Ráday utca kiépítése. Az építtetőket az sem rettenti vissza, hogy Conti Lipótnak a falakon kívülálló házát a járvány miatt karanténnak használták. 1775-ben természet ismét nem kedvez a városnak. Jeges árvíz pusztít február 17-19. között, erősen visszavetve a város fejlődését. II. József, a “Kalapos király” a mai Haller utca Duna felőli részén felépítteti az un. Lagerspitalt, a tábori kórházat. Sebesült és beteg katonák ápolására szolgált. …Ausztria nagyhatalom volt, és mert szívesen kebelezett be idegen területeket, állandó készültségben kellett lennie. Ezt mutatja a ferencvárosi katonai létesítmények sokasága is. 1792 –ben a trónra lép Ferenc, József nádor testvérbátyja, I. Ferenc néven megkezdi uralkodását. A városrész polgárai úgy látják, hogy a lakosság száma indokolttá teszi, hogy a terület új nevet kapjon. A király trónra lépését követően - ezt jó alkalomnak tekintve -, kérelmet küldenek a városi tanácsnak a királyhoz, illetve a Helytartótanácshoz való továbbítás végett. A tanács pártolólag továbbítja a folyamodványt: “Néhány kebelbeli lakosnak a legalázatosabban idecsatolt, Ő Legszentebb Fenségéhez intézett kérését, hogy a Kecskeméti kapu előtti külváros, örök emlékezetül a király legmagasabb nevéről FERENCVÁROSNAK neveztessen, ez év augusztus 14-én 17.350. sz. alatt kegyelmesen és kegyesen illő véleményezés céljából nekünk megküldték, mely véleményünket a legalázatosabban előadjuk. Minthogy már létezik Teréz, József és Lipótváros nevű külváros, és a városnak e fent megjelölt része semmiféle külön névvel megjelölve nincs, a város különös kegyesnek tartja, ha Ő Legszentebb Fensége kegyelmesen megengedni méltóztatik, hogy a város e része örök emlékezetű nevéről neveztessen el. Kegyelmességednek ezeket alázatosan jelentve és a magasságos kegyelmében ajánlva magunkat maradunk teljes tisztelettel. Ő Királyi Fenségének és a Nagyméltóságú Királyi Helytartótanácsnak legalázatosabb szolgái.
A már Ferencvárosnak nevezett pesti terület életében új korszak kezdetét várták annak reményében, hogy a király neve és szerepe meghatározó lesz a terület fejlődésében. A lakosság bizalma a keresztséget illetően tejesedett. De a király beváltotta-e az ország népe által támasztott reményeket? I. Ferenc személyiségét meghatározza haladás ellenessége. Rendőri uralmat, besúgórendszert épített ki. A jakobinusok mozgalmát felszámoltatta, vezetőit a Vérmezőn kivégeztette. Uralkodása idejét “ferenci abszolutizmusként” tartja számon a történelem. Elfogadta és megszerette ezt a nevet. Elődök, és a ma itt élők is - születési helyükre való tekintet nélkül - , szívesen vállalják ferencvárosi létüket. A király 43 évig uralkodott. Emléke idővel elhalványodott, végül teljesen elkopott. Az 1700-as évek elejére tehető benépesedés kezdetétől az ötödik nemzedék éli ferencvárosi életét. Ükszüleik tették lábukat erre a területre, németek, törökök elől elmenekült rácok, északról letévedt tótok és természetesen magyarok. 1795-ben a szabályozatlan Duna csak Duna marad. Akkora pusztítást végez, hogy Ferencváros nagy része romba dől. A megtorpanás azonban csak átmeneti. Az árvíz elvonul. Istennek hálából ezért Fellner János ferencvárosi bognármester még ebben az évben telket adományoz katolikus templom építésére a mai Bakáts téren.
1815-ben a polgárosodás mindjobban teret nyer a Ferencvárosban, legalábbis annak belső részein. Egyre inkább felzárkózni igyekszik a volt városkapun belüli területhez. Az iparosítás is elkezdődik. 1830-ban a város, de bátran elmondható, hogy az egész magyarországi protestáns egyház számára ünnepi ez az év, augusztus 29-e, vasárnap ünnepélyes avatásara hívó harangok kondulnak meg a Kálvin téri templomban.
A város, és benne Ferencváros fejlődését a természeti csapások két egymással ellentétes eleme - a tűz és a víz - határozza meg. Különösen ez utóbbi: az elmúlt századok során gyakori megjelenése nem volt tekintettel a lakosság élni akarására, városépítő és fejlesztő szándékaira. A régmúlt árvizekről csak hézagos ismereteink vannak. A XVIII. század közepétől azonban már lényegesen többet tudunk. Ettől az időtől kezdve, az 1838-as nagy árvízig szinte számsort képe, azon esztendők felsorolása, amelyekben kiöntött a Duna. Aki ma a pesti Duna-korzón sétál, megszokta a kőfalakkal közbeszorított Duna hömpölygését. De a kezdeti árvizek idején az öreg Danubius - vagy ahogy a rómaiak nevezték, az Ister - szabadon áramlott. Árvizek idején, az oldalra való kiterjedésnek nem volt akadálya. Szabadon ömölhetett a településekre és rombolhatta azokat. Az 1799-es kora tavaszi jeges árvíz március 7-i tetőzése csaknem egész Ferencvárost romba dönti. A kerületben még húsz-huszonöt évvel ezelőtt két helyen volt meg az eredeti, az árvizek előtti talajszint. A Ráday utca 46. szám alatt, a volt Petőfi kertben, melynek helyén ma bölcsöde áll, valamint a Haller utca 38. sz. alatt, ahol az 1970-es években létesített épületegyüttes áll. Kár, hogy senki nem gondolt az építkezések megkezdése előtt a talajszintek rögzítésére, az épületek falain azok jelölésére. A József Attila születéséről híres Gát utca elnevezése, az árvizes esztendőkre és a védelmi munkákra utal. 1838 március 13-ról 14-re szakadt a városra a legemlékezetesebb árvíz. Víz alá kerül Ferencváros. Wesselényi “az árvízi hajós” a mentésből oroszlánrészt vállal. 5529 épületéből 438 leomlott, 72 megrongálódott, és érintetlenül csak 19 maradt. Az élni akarás ösztönét a rettenetes árvíz sem töri meg. Kasselik Ferenc szinte párhuzamosan épít 1838-39 között két házat a Ferencvárosban: egyiket a Mészáros utcában (ma Vámház körút). A másik az Üllői út 7. szám alatti, ma is álló műemlék épület, melyben Arany János, majd Szász Károly lakott. Arany előzőleg az Erkel u. 20. szám alatti épület lakója volt. 1840-ben ugyancsak Kasselik építi a mai Ráday utca, Kinizsi utca. és Lónyay utcákat határoló részen az úgynevezett Szvetenay kaszárnyát, melyet a város honvédségi célokra bérelt. Ez volt a szálláskörlete az 1-es pesti honvéd gyalogzászlóaljnak és az 1-es pesti huszárszázadnak. Zwack József is megjelenik a szesziparban. Felépítteti az általa lapított likőrgyárat a Soroksári út- Haller utcasarkon.
1870-ben az évtized végére kialakult Ferencváros gyáripari jellege. Külvárosnak már legfeljebb csak füstölgő gyárkéményei miatt nevezhető. A terület összefüggően csatlakozik a volt városkapun túli városrészhez. A lakosság társadalmi megoszlása végletes: nincstelenektől a vagyonosokig, a proletártól a főurakig, minden társadalmi réteg képviselt. Az ipar, ha nem is teljesen, elszívja a munkaerőt. Ennek a kereskedelem is hasznát látja, mert a munkával elfoglalt ember keresete növeli a vásárlási kedvet. És látszik, hogy minden téren mutatkozik az előrehaladás. 1873-ban megszületett monarchikus Nagy-Budapest. Az egyesítés következtében megnövekedett létszámával felzárkózik a népesebb európai fővárosok sorába. Ettől kezdve jelölik számokkal a kerületeket, Ferencváros a IX. számot kapja. Jelentős épületek avatásáról emlékezetes ez az év. Az ünnepségekről sokáig beszél a város. Augusztus 5-én adják át rendeltetésének a Közvágóhidat, pontosabban a Marhavágóhidat a szarvasmarhavásár területével a Soroksári úton. 1874-ben az Ybl Miklós által két éve elkezdett és hosszan elhúzódó Fővámház építése - bizonyos szakipari munkák kivételével - tavaszra elkészült. Már a szabadságharcot megelőzően szükségét látta a kormányzat egy hosszú távra szóló vámház megépítésének. A város fejlődése és az áruforgalom növekedése ezt sürgetően indokolttá teszi. A Fővámház nem véletlenül Budapest egyik dísze, alkotójának is egyik fő munkája. A Duna-parton való felépítés - a Vásárcsarnokhoz hasonlóan - szállítási szempontból szerencsés megoldás. A Dunáról alagút vezetett az épületbe, ahová csónakkal lehetett bemenni. A víz nem kívánt magassága esetén a közlekedőcsatornát zsilip zárta le. Az épületben sínpár, és forgatózsámoly volt, hogy vasúttal is megközelíthessék. Az egyébként is díszes épületet szobrokkal tették még látványosabbá. 1877-ben Budapest fejlődése szempontjából az országos vasúthálózat bővülése igen nagy fontosságú. A vasút terveinek megvalósítása - a ferencvárosi rendező pályaudvar és a dunai teherpályaudvar létesítésének folyamata, valamint az ez év október 23-i ünnepélyes hídavatás - a déli összekötő vasúti híd építésének pontos munkája a lakosoknak tömeges munkalehetőséget biztosított és biztosít. Az ország kereskedelme és a közlekedése tekintetében is óriási előrehaladás. 1879-ben Ferenc József és Erzsébet királynő házasságának 25. évfordulóján, április 24-én Simor János bíboros hercegprímás felszenteli az 1867-79 között Ybl Miklós által tervezett neoromán templomot a Bakáts téren. 1881 Befejezik a Duna-parton létesített közraktárak építését, megnagyobbodik ezzel a főváros élelemraktárának száma és befogadóképessége. Ezek az épületek azonban nem válnak díszére Budapestnek. Városképi szempontból sem felelnek meg, de az egyre nagyobb számú népesség élelemmel történő ellátása akár az esztétikum rovására is, gyakorlati megoldásokat követel. Megkezdődött a gabonaraktárak építése is. A tervező Ulrich Keresztély bécsi építész Budapestre költözött, hogy felépítse az Elevátort, ezzel egyidejűleg a nagykörút több reprezentatív küllemű bérházát is. Később a malmok fokozatos leállásával, a gabona más irányokba történő szállításával az Elevátor sorsa megpecsételődött. A kegyelemdöfést a II. Világháború adta. Az egykori Elevátor, ha még állna, jelentős ipartörténeti műemlék lehetne.
1888-ban átadásra kerül MÁV Duna-parti Teherpályaudvara. Helyén előzőleg katonai létesítmények állottak. 1892-ben kiépült nagykörúti környezetbe már nem illik bele a lóvasút. Egyébként is, megkezdte már a korábbi években térhódítását az elektromos árammal üzemeltetett villamos. A körúti villamos-vonal harmadik, Üllői út- Boráros tér közötti szakaszán június 5-én megindul a forgalom.1893-ban a közigazgatási munka korszerűsítése már régen váratott magára. A város fejlődése, valamint a közelgő milleniumi ünnepségsorozat előkészítése egy jól kézben tartott és egységes fővárosi irányítást tett szükségessé. A kerületek élére előljárókat helyeztek, felügyeletüket a főváros polgármesteri hivatalának ügyosztályai gyakorolják ettől kezdve. 1896-ban gyakran és többek által bírált, sőt elmarasztalt millennium megünneplése a Ferencváros számára is kiemelkedő jelentőségű volt. Ez a kerület lényegesen többet nyert az országos ünnepségekkel, mint a székesfőváros más területei. A jubileumi év októbere különösen is a ferencvárosiak ünnepi hava. A negyedike nem közönséges vasárnap, a hídavatás napja! Az új híd magától értetődően a király nevét (Ferenc József) viseli. Október 25-én pedig az Iparművészeti Múzeum felavatását ünnepli a kerület. 1897-ben Ferencváros lakásügyi helyzete már a múlt század végén sem volt gondoktól mentes. Különösen az alsóbb rétegek helyzete volt kilátástalan. Nem véletlen a későbbi nyomortelepeken (Kiserdő, Valéria-, Zita-telepek, Vágóhíd utca barakkok stb.) élő emberek, családok teljes kiszolgáltatottsága. A főváros, ismerve a gondokat, munkáslakások építésébe kezd. A Kén utcában négy egyemeletes, félig zárt verandás, szoba-konyhás lakásokból álló épületegyüttest emel. Szép színfoltjai a szürke és vigasztalan külvárosi résznek a muskátlival, petúniával és még más virágokkal is díszített ablakkeretek. Több villamos-vonalat adnak át az év során. Az egyik járat a Kálvin téri kiindulóponttól a Hungária körútig, a másik a Kálvin tértől a Közvágóhídig, illetve a Boráros térig közlekedett. A távolabban fekvő gyárakba még egy ideig gyalog közlekedtek.
1898-ban megindul a katonai egészségügyi intézmények erőteljes fejlesztése. Kettő is átadásra kerül a Gyáli úton: a Szent Gellért Kórház közös orvos személyzettel a Szent László Kórházzal és az I. sz . Honvéd Helyőrségi Kórház. A Szent László Kórház az egyre több fertőző betegségben szenvedőt - főként katonákat - már nem tudja ellátni. Ezért kellett a Szent Gellért Kórházat felépíteni, amely a későbbiek során teljesen beleolvad a László Kórházba. 1899-ben az évet a sport esztendejének is nevezhetnénk. A ferencvárosiak akár aranybetűkkel is írhatnák naplójukba. Április 15-én, az Üllői úti Gutgessel-féle vendéglőben a labdarúgás rajongói közül néhányan elhatározzák, hogy a Ferencvárosban sportklubot létesítenek. A gondolatot tett követi. Május 3-án, a Bakáts tér 14. szám alatt a Ferencvárosi Polgári Kör helyiségében, az elöljáróság épületében megalapítják a Ferencvárosi Torna Clubot. Első elnökének Springer Ferenc ügyvédet választják meg, akit előzőleg alkotmánypárti programmal országgyűlési képviselőjének küldött a lakosság a parlamentbe. A következő évben már sportpályát is létesítenek a Soroksári úton, s majd 1911. február 12-én avatják fel a most is fennálló sporttelepüket az Üllői úton. 1900-ban Ferencváros lakossága 66.516 fő.1905.április 11. Senki nem tudja, hogy ez a nap bekerül a magyar irodalom történetébe. Azt sem, hogy ezt a napot a Költészet Napjának nevezik majd. A Gát u. 3. szám egyik szoba-konyhás lakásában megszületik József Attila. Két lakásuk és több szálláshelyük ismert a Ferencvárosban. A kerület iskolájába is járt a költő: a Mester utca 67. szám alattiba (mely a nevét viseli). 1918-ban végképp elszabadul a pokol a háború utolsó esztendejében. Forradalmi a hangulat az egész fővárosban. Tüntetés, sztrájk mindenütt. A Soroksári úti HÉV-állomáson felborítják a villamoskocsikat, törnek-zúznak. Sztárjkolnak a ferencvárosi vasutasok, a katonák is mind jobban megtagadják az engedelmességet, egyre több az úgynevezett tömegtüntetés.
1919. március 21-én kikiáltják a Tanácsköztársaságot. Ferencvárosban az első intézkedések között megváltoztatják a laktanyák és kórházak neveit. Megszervezik a haza védelmére - a csehek és a románok ellen - a munkásezredet. A Ferencváros is kiállít 3 ezredet a malmok, a vágóhidak, a Fegyver- és Gépgyár, a Zwack, a Helvey, a Flóra, a Kénsav-gyár, valamint a Hűtőház munkásaiból. 1923-ban megszólal az első magyar rádió kísérleti adása a Posta Kísérleti Intézet Zombori utcai telepén egy bútorszállító kocsiban. Egy év múlva a csepeli kísérleti adó - mert ez még csak kísérleti adás - már zenei műsort közvetít. Előzménye, hogy dr. Magyari Endre ferencvárosi lakos a hazai rádióhálózat műszaki kiépítésének úttörője és Békési György akusztikus - a későbbi Nobel-díjas fizikus - fáradhatatlanul foglalkoznak a feladat megoldásával. 1930-ban Ferencváros lakossága 98.861 fő. A növekedés szembetűnő, de nem a gazdaság fellendülését jelenti, hanem éppen az ellenkezőjét. A természetes szaporulat mellett a vidéken munkát nem találók felköltöznek, és a fővárosban próbálnak szerencsét, jobbára kevés eredménnyel. Befejeződik az Ecseri úton a Szent Kereszt-plébánia és - templom építése. Felépül a Szent Cirill és Method pravoszláv templom a Vágóhíd 15. szám alatt. Az itt élő bolgárok - főként kertészek - nagy szerepet játszanak a főváros zöldséggel történő ellátásában.1937. szeptember 19-én felavatják a Horthy Miklós (ma Petőfi) hidat. 1941-43. között még csak a frontról érkező halálhírek rázzák meg az érintett családokat, és az élelmiszerjegyek bevezetése jelenti a megpróbáltatások kezdetét.1944-ben megkezdődnek a bombázások. A Ferencvárosi pályaudvar a fő cél. Sok bombatalálat éri a Szent László Kórházat, találatot kapnak a Posta intézménye. A Fanto olajfinomító, a Kénsavgyár, a Mechanikai Szövőgyár, és lakóházak, a Honvédmenház, a Fegyvergyár, a Tüzérszertár, a Helvey vegyészeti gyár. A légitámadásban 440 fő vesztette életét, természetesen nem valamennyien ferencvárosiak, hanem mindazok, akik a kerület területén, de főként a pályaudvarokon és a Soroksári úton lettek a bombatámadás áldozatai.1945 január 14-én a németek felrobbanják a Horthy Miklós hidat, két nappal később a Ferenc József hidat is.
A felszabadulás után helyreáll a közlekedés. Nagy a meghatottság és az izgalom, a BSZKRT ferencvárosi telepén, április 30-án indítják a 32-es felvirágzott és pántlikázott kocsiját. Roncsokból szerelnek autókat, gépeket. Épülnek a hidak. A magyar akaraterő, a magyar élni akarás a szinte lehetetlenre is képes. Augusztus 20-án avatják a Ferenc József hidat, új néven a Szabadság hidat. 1948 szeptember 9-én átadják a forgalomnak az újjáépített déli összekötő vasúti hidat.1952.november 20-án átadják a ünnepélyesen forgalomnak Petőfi-hidat. 1956-ban Bárány Jánost - “a Tompa utcai fegyveresek választják meg vezetőül - János megszervezi a felkelőket (…) harcolnak a szovjet csapatok ellen. Megszervezik az együttműködést Angyal Istvánékkal és a Bakáts téri felkelőkkel. Katonai fegyelmet tart, őrséget állít a Boráros térre. Legendás alakká válik, a környéken “bordósapkás Jancsinak” hívják. Élt 29 évet. A tizennyolc éves Onestyák László a Ferenc téri felkelők közé kerül, azok elfogadják vezetőjüknek. Angyal Istvánékkal és Bárány Jánosékkal együtt tartják a frontot a szovjet támadásokkal szemben. Nagy József, a sertésvágóhídon volt ipari tanuló, ott is szabadult segédként. Harcolt a Bosnyák téren, a Corvin közben, a Kilián laktanyánál és a Kálvin téren. Nem volt még huszonhárom éves. Mind a négyüket halálra ítélték és kivégezték. (Angyal István 1992-ben kapta meg “Ferencváros Díszpolgára” poszthumusz címet) Az ötvenhatot követő évtizedekben a főváros és a Ferencváros fejlődése tagadhatatlanul számottevő. De ennek a csalóka időszaknak - miközben a felszín mögött sok minden, a lakásállománytól az üzemi berendezésekig lepusztult - most van a nehéz böjtje. Eladósodott az ország. A lakosság életszínvonalának szinten tartása csak külföldi kölcsönökkel volt megvalósítható. 1959-ben megkezdik a Mária Valéria-telep bontását, és a József Attila lakótelep építését: 1966-ig, 7101, 1980-ban további 899 lakás, összesen 8000 lakás kerül átadásra. 1967-ben az Ecseri úton megnyitja kapuit a Külkereskedelmi Főiskola, majd 1968-69-ben megépül az Aero Szálloda a Ferde utcában, a kerület első szállodájaként. A tűzrendészeti parancsnokság korszerű épületét, telepét is 1968-ban veszik használatba. 1970-ben a metróépítéssel egyidejűleg készülnek el az alul- és felüljárók. Október 22-én átadják a még nem is egészen kész Ferenc körút- Üllői út kereszteződésénél épített új aluljárót, és ebben az évben fejezték be a Nagyvárad téren az Országos Kardiológiai Intézet építését. A 1970-es években felújították az FTC stadionját, a hazai sportélet egyik legpatinásabb épületét, mely ma a városrész egyik nevezetességévé vált. Ma már messze áll az elődeitől, de hát milyen messze? Körülbelül 20 évre.
Az 1990-es évek közepén átadták a forgalomnak a Lágymányosi-hidat, a Könyves Kálmán körút meghosszabbított szakaszával egyetemben; valamint 2000-ben az 1-es villamos vonala elérte a Lágymányosi-hidat.
A XI. kerület 144445 lakosú, Budapest egyik legnagyobb kerülete, amely 34 négyzetkilométeren terül el kellemes fekvésű és klímájú alacsony hegyeken, dombokon, tereken, zöldellő utcákon belsőkertes házakkal, lakótelepekkel. Többezer éve lakott hely, lakták eraviszkoszok, rómaiak és más, az országon keresztül vonuló népek. Itt gurították le a hegyről elvakult pogányok szöges hordóban Gellért püspököt; török hódítók kerestek gyógyulást a Rudas fürdőben; a hegy tetejére pedig a Habsburgok építettek Citadellát, hogy megfélemlítsék a rebellis pestieket.
Az első ismert, jelentősebb település a gellérthegyi kelta eraviscus törzs erődítménye volt. Albertfalván kisebb római tábor biztosította az összeköttetést Aquincum felé. Mátyás királynál megemlítik, hogy ő adományozta Sasad-falvát. A Gellérthegy lábánál a Duna partján van Erzsébetfalva, s a kerület határán Albertfalva, mint egyutcás falu a múlt században jött létre.
Az igazi fejlődés 1861-ben a Déli pályaudvar megépülésével kezdődött. 1877-ben a Déli összekötő vasúti híd átadásával, a Ferenc József, ma Szabadság-híd 1896-os megépülésével, valamint a Gellért tér és Budafok között 1899-ben megindult HÉV- járatok gyorsították meg igazán a fejlődést. Szinte alig hihető, hogy a Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítése után ez a még ritkán lakott mocsaras külváros volt a főváros I. kerületének déli része. 1930-ban tizennégy kerületre osztották fel Budapestet, ekkor született meg „Szent Imre város” néven a XI. kerület, amely később, Nagy – Budapest létrejöttével, új területek hozzácsatolásával alakult ki mai határaival.
Pest és Buda város polgárainak egyik kedvenc kirándulóhelye volt a Téténybe vezető postaút mellett a Budafoki út 78. szám alatti volt puskaporos torony közelében elterülő Nádorkert, amelyet a vasúti töltés, a Budafoki út, a Hengermalom út és a Duna határolt. Az 1793-ban megnyitott részben francia, részben angol típusú kert, hitbizományként került a mindenkori nádor tulajdonába. A csodálatos dísznövényeket, nemesített gyümölcsfákat, a pihenő – és játszóparkokat, szökőkutakat és mesterséges kistavakat magába foglaló kertben híres mulatságokat is rendeztek. A terület másik nevezetessége az Országos Venyige Iskola volt, amelyet a német ajkú, de magyar szívű Schams Ferenc, a XIX. század neves helytörténész és szőlész tudósa alapított 1834-ben a mai Budaőrsi út – Karolina út közötti részen, azon öt holdnyi területen, amelyet Mayerffy Xavér Ferenc budai polgártól kapott tíz évi ingyenes használatra. A kialakított 24 táblán egy-egy megy borvidékének szőlői kerültek elhelyezésre folyamatos nemesítés céljából. A terület fekvése és a talaj adottságai miatt nem volt igazán alkalmas a kitűzött célra, ezért anyagát 1857-ben dr. Entz Ferenc áttelepítette a Gellérthegy déli lejtőjére, a későbbi jogutód, a Kertészeti Egyetem mai helyére.
A jelenlegi Szent Imre Kórház helyén lévő zöldségeskertjében 1853-ban Schleiss Imre kútásás közben meleg, keserű és sós vizű, élvezhetetlen vízre bukkant. Abban bízott, hogy minél többet használja növényei öntözésére, annál hamarabb kitisztul és ihatóvá válik. A több forrásból álló telepet Cinger Ferenc gyógyszerész vette gondjaiba. A hamar megkedvelt sós vizű források mellett a tulajdonosok fürdőházat és ívócsarnokot építettek, s később a távolról ide utazók kényelmére vendégszobákat is kialakítottak, sőt orvosi felügyeletről is gondoskodtak. Az 1870-es években már hat kút üzemelt: az Ilona és az Erzsébet királyné a sósfürdőnél, a Széchenyi keserűvíz-forrás, a Heinrich-forrás, a Szent István-forrás és a Deák Ferenc keserűvízforrás pár száz méterrel távolabb, a mai szabadidőpark helyén. Jótékony hatással volt a kerület fejlődésére az 1861-ben elindított területen áthaladó, Délivasút, s vele a Kelenföldi pályaudvar – régi nevén Újbuda – megépítése. A fehérvári út melletti árvízvédelmi töltés kiépítése után indult meg az ipar fejlődése, amely felgyorsult a Ferenc József-híd megépítésével és a mai Bartók Béla út kiépítésével. Az 1930-as években a mai Petőfi-híd átadásával és a Villányi út elkészültével lett a Móricz Zsigmond körtér a városrész központja, amely kereskedelmi-ellátási központtá nőtt annak következtében, hogy a hegyvidék korlátozza a sűrűn létesített bolthálózat megteremtését, s aminek belvárosi jellegét erősítette a közelben épült Skála Budapest Nagyáruház, valamint a Fehérvári úti piac.
A mai Kelenföld végleges, hivatalos nevét egyébként a nyelvész és Költő Döbrentei Gábornak köszönheti, aki az elnevezést a Buda város közgyűlésével 1847-ben fogadtatta el. A II. Világháborút követő fejlődésből kiemelésre kívánkozik az Erzsébet Sósfürdő helyén megépült Tétényi úti, ma Szent Imre Kórház, az Orthopéd Klinika, a Szent Gellért Plébániatemplom, a parkosított Feneketlen –tó és a Budai Parkszínpad.
A Szent István körúttól északra Budapest egyik legváltozatosabb kerülete kezdődik. Találunk benne teljesen modern lakónegyedet, családi házas lakóövezetet és két zöld lombú, üdülőktől, fürdőktől, sétálóktól tarkálló szigetet, a Margitszigetet és a Népszigetet. A XIII. kerületű Angyalföld kialakulásáról már Anonymus krónikája óta vannak emlékeink. A pesti síkságnak ez a része számos szigetből álló vadvíz-ország volt, a római korban ez a kiismerhetetlen táj biztosította Aquincum védhetőségét. A történeti régészeti kutatások az első település kialakulását a kelta birodalom hanyatlása után időre, az időszámításunk előtti I. századra teszi. Rákos mezeje nem a mostani Rákos síkján keresendő, hanem Angyalföld területén. Ezt erősítik meg Salamon Ferenc és Oláh Miklós Pestről írott sorai.
Az első Árpádházi királyok alatt Angyalföld királyi birtok volt. Szent István király Angyalföld egy részét az esztergomi érseknek adományozta. IV. Béla egyéb birtokok adományozása fejében – kiváltotta, hogy a Nyulak- szigetével, a mai Margitszigettel megajándékozza a Szent Domonkos apácarendet. A középkori feljegyzések említést tesznek a Vízafogónak nevezett városrészben lévő Agaras tóról, melynek halászati jogát az apácák védték meg minden külső beavatkozó ellen, mivel a tó számukra jelentős jövedelemforrást jelentett. A mai Angyalföld területén középkori települések sorában megemlíthető Új Bécs /Nova-Bech, Vibecz-Wybech, Becswara/, Jenő /Jenew/, Kis- vagy Új Jenő /Vugyei/, Vízafogó /Husonum, Hasefang, Hasenwurf/. I. Lipót 1703-ban kiadott kiváltságlevele említést tesz egy Szent László nevű majorról is, ami a jelenlegi kerület helyén állt.
A mai Rákospatak környékén a leghíresebb XVII.-XVIII. századból fennmaradt emlékei között van az Ördögmalom, amely már a római korban működött. A jelenleg használatos Angyalföld elnevezés eredetileg a Rákosmező egy részére vonatkozott. Használata az 1800-as évek elejére vezethető vissza németből /Engelsfeld/ tükörfordítással keletkezett. Az 1800-as évek végén a kerület még vidékies, falusias jellegű volt. A Duna parton konflkisok és a lóvasút hozta a szabadfürdőbe kirándulókat. Angyalföld újkori kialakítása a XIX. század első felében indult meg. Az egyre fokozódó iparosodás következtében a XX. század elejére már a főváros egyik legjelentősebb ipari körzetévé vált, és az is maradt az 1980-as évek végéig.
1930-ban Budapestet 14 közigazgatási területre osztották: az V. kerületből Lipótváros a XIII. kerülethez került: 1. Vizafogó 2. Kikötő-dülő 3. Népsziget. A VI. kerületből átadott részek: 1. Lőportál-dülő 2. Erdő-telkek 3. Felsőbikarét 4. Angyalföld /Napföld/. A törvény hatálybalépését követően, 1938-ban a XIII. kerületben, Magdolnavárosban elöljáróságot hoztak létre. A fenti területrészhez csatlakozott Új-Lipótváros, mely a két Világháború között épült ki modern lakónegyeddé.
A XIII. kerület fejlődése elválaszthatatlan a fővárosétól, de részben kedvező fekvése, észak-déli irányú főútvonalai révén az elmúlt néhány évben gyors ütemű lett. A fejlődés átalakította a kerület korábbi képét. Erősödik a kereskedelmi, szolgáltató jelleg. Vállalkozások, szervezetek, intézmények keresnek és találnak otthont a kerületben. A korábban oly jellemző ipari, nagyipari tevékenység visszahúzódott, csökkent.
A kerületben található a főváros egyik legnagyobb turista csalogató központja a Margitsziget. A sziget története közel kétezer éves. Az időközben előkerült rommaradványok, faragott kövek bizonyítják, hogy az egykori római Pannónia Provincia északkeleti határvárosának, Aquincumnak lakói részint villákat, őrtornyokat emeltek a szigetre. A sziget középkori történelmének legjelentősebb emlékei a domonkos rendi apácakolostorhoz fűződnek. 1270 körül a Ferenc-rendi szerzetesek építettek kolostort a sziget közepén. A török megszállás évei jelentős pusztításokat mért, a középkori épületeknek csak a romjai maradtak, az élet egy évszázadra kihalt a szigeten. 1790-ben Habsburg Sándor főherceg figyelt fel a sziget szépségére, ettől kezdve a Margitsziget hosszú időn át a nádor birtokában volt.
A Margitsziget jelenlegi alakját a XIX: század közepén kapta és ekkorra tehető a thermál gyógyvíz feltörése is. A gyógyforrások feltárása meghatározta a sziget további fejlődését, szállodák, fürdők épültek az egészséges források közelében. A szigetet 1922-ben gyógyhellyé nyilvánították A főváros egyik legszebb idegenforgalmi központja, egyben Európa egyik legértékesebb dendrológiai / a növényrendszertan fás növényekkel foglalkozó ága/ parkja.
Budapest 123514 lakosú XIV. kerület területe alapján a főváros közepes nagyságú kerületei közé tartozik. Külterülete nincs, ezzel magyarázható, hogy átlagos népsűrűsége 7205 fő/km2 közel kétszerese a fővárosi átlagnak. Minden városnak, kerületnek megvan a saját jellegzetessége, így Zugló Budapest kulturális és szórakoztató központja, mivel itt található a Városliget. Zugló a főváros egyik jelentős idegenforgalmi centruma lett. A Hősök tere, a Vajdahunyadvár, számos múzeum, a Vidámpark és az Állatkert is idevonzza a hazánkba látogató külföldi turistákat.
A jelenlegi XV. kerület 85236 lakosú, a történelmi Pest városától északra, a Pesti-síkságon terül el, amelyet a földtörténet egy jelentős korszakán át a Pannon-tenger borított. A kerület névadó települése Palota falu. Pest városának közelségét kihasználva az 1730-as évektől kezdve virágzó kertkultúra bontakozott ki Palotán. Károlyi István 1831-től 65 hold területet adott bérbe a pesti polgároknak, akik nyaralókat, vincellérházakat és serfőzőket építettek. Újabb fellendülést az 1846-tól meginduló Pest-Vác vasútvonal hozott. Gyönyörű villák épültek a vasút mindkét oldalán. 1872-től lóvasút kapcsolta össze a falut a fővárossal. A település fejlődésében nagy lendületet hozott a Nyugati pályaudvar műhelyének kiépítése, 1905-ben. Jelentősen változott a helyi társadalom összetétele, fokozatosan kisebbségbe szorult a termelő őslakosság. A Széchenyi-telepet 1897-ben kezdték el parcellázni. Ebből jött létre Pestújhely, amely 1909-ben lett önálló község. A sajátos arculatú típusépületekből álló MÁV-telep is az 1900-as években épült ki. Pestújhely kiválása után tűzte ki célul Rákospalota várossá alakulását, amelyet végül is 1923. június 20-án engedélyezett a Belügyminisztérium. Rákospalotát és Pestújhelyet 1950. január 1-jén csatolták Nagy-Budapesthez. Hatalmas változást hozott a kerület életében 1968-tól felépült óriás lakótelep, Újpalota. A telep fénykorában 60000-en éltek itt. Ma az egész kerületet az M3-as bevezető szakasza, az M0-as körgyűrű és a 2-es főközlekedési út vonzóvá tette a kereskedelmi nagyberuházások számára.
Budapest főváros XVII. kerülete talán az egyetlen fővárosi kerület, amelyet minden irányból erdők, mezők vesznek körbe. A kerület négy településből jött létre 1950-ben. A legrégebbi település Rákoscsaba, amelyet már 1067-ben említ oklevél. A török kor után újratelepülő rákoscsabai és rákoskeresztúri lakosok virágzó gazdaságú falvakat építettek fel, majd a XIX. század végétől egyre újabb telepek jöttek létre. Rákoshegy és Rákosliget közművesítése mintaszerű volt a XX. századelőn a kortársak számára. Ma a kerület nagybbik fele kertváros, nyugalmas zöldövezet, ahol nemcsak pihenni lehet, de számos lehetőség nyílik a kulturált szórakozásra. A 79991 lakosú kerület területének még ma is nagyobb része külterület, jelentős a mezőgazdaság. Az utóbbi időben újból nagyobb mértékű infrastrukturális fejlesztések indultak.
Budapest XIX. kerülete százharminc éves városrész Dél-Pest szívében. A közel tíz négyzetkilométer területtel rendelkező, 63774 lelket számláló Kispest a főváros délkeleti részén fekszik, Ferencváros, Kőbánya, Pestszentlőrinc –Pestszentimre és Pesterzsébet határolja. A településen történt régészeti leletek bizonyították, hogy ezen a területen már a honfoglalást megelőző korban is éltek emberek, állandó otthonuknak választva e térséget. A mai Kispest és környéke a XVIII.-XIX. század közepéig a gödöllői Grassalkovich- uradalom szentlőrinci majorsági központjához tartozott. A település magva az 1869-ben 811 házhelyre parcellázott „sakktáblára” formázott terület, a mai Rákóczi utca, Üllői út, Jáhn Ferenc utca és Ady Endre út közé esik. Itt építették földszintes családi házaikat az első betelepülők. Az ekkor Colonie Klein-Pestnek nevezett település 1871. június 11-én vált el Vecséstől, és lett önálló kisközség. 1873-ban a szomszédos Törökfalva, majd Vecséstől szintén különvált Pestszentlőrinc csatlakozott Kispesthez, amely által 1874-ben nagyközséggé vált. Kispest népessége ekkor közel 1800 fő volt. A község akkori vezetői bekerítették a házakat, járdaépítésbe fogtak, fásítottak, az utcákat közvilágítással látták el. A fővárosi építkezések fellendülésével téglagyár, s a szállításához keskeny vágányú vasút épült.
Az első iskola az 1800-as évek végén a Batthyány utcában működött. Az egyházi élet Ribényi Antal lelkipásztor megjelenésével kezdett fellendülni. Házról, házra járt, keresztre, harangra gyűjtött, majd pedig templom építésére rakosgatta össze a hívők fillérjeit. Tevékenységét a nagyközség 1909-ben díszpolgári címmel köszönte meg. 1885-ben Kispest és Szentlőrinc határvonalán indult el a lajosmizsei vonat. 1891-ben Baross Gábor kereskedelmi miniszter engedélyt adott a térség alkóinak, hogy a fővárossal is telefonösszeköttetést hozzanak létre. Ekkor már hatezren laktak Kispest területén. 1886-ban alakították meg az iparosok és a kereskedők száz taggal az azóta is létező és működő Kispesti Általános Ipartestületet.
A XX. század elején körszínház épült, amelyet Bródy János mérnök épített, s az első ott játszott színdarabot, a Kispesti prófétát is ő maga írta. Nagy esemény volt akkoriban, hogy megnyílt a Dalárda, és a Flóra mozi is megnyitotta kapuit, ahol ötszázötvenen élvezhették a filmvetítéseket. 1908-ban dr.Wekerle Sándor az akkori kormány nevében megállapodott a kispesti Sárkány örökösökkel, hogy a birtokukban lévő, földművelésre alkalmatlan területet az állam javára megveszi, és így megkezdődhetett egy munkás- és tisztviselőtelep építése, amelyet rövid időn belül a miniszterelnökről és pénzügyminiszterről Wekerle- telepnek neveztek el. Pestszentlőrinc 1909-ben szakadt el Kispesttől, amely 1911-ben közigazgatási járási székhely lett. A XX. század elején kezdődött meg a gyáripar megtelepítése is, elsőként a szövőgyár, majd mezőgazdasági gépgyár és selyem-szövőgyár, s így tovább. 1925-ben Kispest már lüktető, erőteljes iparváros volt, amely a lakosság több mint felének biztosított munkalehetőségeket. 1922júliusában Agorasztó Tivadar alispán elnöklésével megalakult az első képviselőtestület, és Kispestet várossá avatták.
A Világháborúk nyomán elszegényedett, megcsonkított családokat ferences gondozó nővérek ápolták, törődtek a munkanélküliekkel, és példamutató volt a szegénygondozás, amely a rászorultakat a saját környezetükben segítette. Segély helyett úgynevezett ínségmunkát szerveztek, így történt, hogy elhordták a település körüli szeméthegyeket, amelyek helyén újabb, felparcellázható területeket kapcsolhattak a városhoz. Az itt élő polgárok a munka és a szórakozás mellett érdeklődéssel fordultak a sport felé is. Ekkoriban a város legtekintélyesebb sportegyesülete a Kispesti Atlétikai Klub volt. A labdarúgó-csapat az I. Világháború előtt még a III. osztályban szerepelt, s nem sokkal később pedig már a legjobbak között játszhatott. Az 1940-es és1950-es években tovább erősödött a kispesti labdarúgás jó híre, hiszen a csapatot erősítette többek között a legendás Puskás Ferenc és Bozsik Ferenc. Nagyszerű játékukról az utódok sem feledkeztek meg: Puskás 1991-ben Kispest díszpolgára lett, Bozsikról pedig a helyi stadiont nevezték el.
Az 1950. január 1-jén csatolták Kispestet Budapesthez. Az 1970-es évek elején a XIX. kerület új központja az Üllői út két oldalán alakult ki. A M3-as metró kiépítése után a belváros és a terület között közvetlen és szoros kapcsolat jött létre. Az 1990-es években nagyirányú fejlesztési programoknak köszönhetően Kispest infrastrukturális ellátottsága kiemelkedő lett: az aszfaltozott utak és a csatornázottság aránya csaknem százszázalékos, és magas színtű a telefon- és kábeltévé- ellátottsága is. Az emberi lakókörnyezet megvalósítása érdekében több évtizedes lemaradást pótolva parképítési program indult, amely igyekszik megtörni a panelházak szürke egyhangúságát. Az utóbbi években az évszázados kispesti tradiciókat követve újra megerősödött a hagyományos értékrendet magáénak valló polgárság.
Napjainkban Kispest átmenetet képez a szorosan belső városrész és a laza beépítettségű, még üres, tartalék területekkel rendelkező külső városgyűrű között. A kerület kertvárosi, családi házas környezettel és lakótelekkel beépített városrésze a fővárosnak, ám magas szintű infrastruktúrájával a belső városmaghoz kapcsolódik. Kispest regionális központi elhelyezkedése alapján Dél-Pest szolgáltatási centruma lett az elmúlt években.
Csepel a Nagy-Duna és a Soroksári-Dunaág által közrefogott Csepel-sziget északi csúcsán helyezkedik el az Árpád-korabeli település. Az 1950. január 1-jétől Fővárosi kerületként működő település a Weiss Manfréd által alapított gyáróriásnak köszönhette fellendülését, városias fejlődését. Jelenleg 80986 lakos van a 2001-es népszámlálás adatai szerint.
Budafok-Tétény a főváros XXII. kerülete, Budapest délnyugati részen fekszik a Duna jobb partján. A 52530 lélekszámú kerület 1950-ben jött létre Budafok város, valamint Nagytétény és Budatétény községek egyesítésével.
Az újkőkortól kezdve már folyamatosan lakott vidéken az első jelentős emléket a rómaiak hagyták, létrehozva Campona castellumát/Nagytétény/, amely limes egyik jelentős katonai tábora volt. Fontos dunai átkelő lévén folytonos volt a lakosság, s a népvándorlás korából is kerültek elő régészeti leletek. A honfoglalás után Nagytétény területén volt Töhötöm vezér téli szállása. Az ezután már Téténynek nevezett településen IV. Kun László 1279-ben országgyűlést tartott a kun kérdés rendezésére. Az oklevelek tanúsága szerint a király és kísérete a Háros-szigeten lévő Csúti premontrei apátságban szállt meg. A Téténytől északabbra lévő Csút falun kívül még egy harmadik település is létezett a vidéken, a mai Budafoki-fennsíkon lévő Kána. Tétény a XV. század második felében élte a virágkorát, ekkor már mezőváros volt. A török uralom végére a vidék három települése elpusztult, leginkább Tétény maradt fenn, amelynek földesura, Száraz György 1711 után német telepesekkel népesítette be. Később magyar jobbágyokat is telepítettek ide.
Ezidőben kezdődik Budafok története, amelynek területe a török uralom után, 1698-ban Savoyai Jenő herceg birtoka lett a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként/Promontorium/. Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból. Első házaikat a Brunnthal völgyében építették fel. A település gyors fejlődését, csakúgy mint Tétény, a szőlőkultúrának és a kőfejtésnek köszönhette. Ezekhez kapcsolódik a kerület páratlan pincerendszerének kialakulása is. A töretlen fejlődést az 1886. évi filoxéra járvány állította meg, amely szinte teljesen kipusztította a fő megélhetési forrást jelentő szőlőket.
Ekkora már Budatétény is, melynek 1915-ig Kistétény a neve önálló településsé vált, amelyre inkább az elszórtan épült házak, villák a jellemzők, minthogy a falu 1873-ig Nagytétény egyik szőlőhegye volt. A szétválás után kezdték az ófalura Tétény helyett a Nagytétény nevet használni.
A vasútvonalak megépülése megteremtette a későbbi évek fejlődésének alapját. A XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század elején meginduló iparosodás meghatározóvá vált a főváros gazdasági vérkeringésébe mind jobban bekapcsolódó települések életében. 1899-ben Budafokig, 1909-ben már Nagytétényig járt a HÉV. Ezekben az években kezdett kialakulni a Nagytétényhez tartozó Baross Gábor-telep is, amely az anyaközségtől távol szinte külön települést képezett.
Budafok, amely új nevét 1886-ban kapta az addigi Promontorium helyett, 1926-ban városi rangot kapott. A megszűnt szőlőkultúra folytatásaként a város a XX. században jelentős borászati centrummá fejlődött, ahol a mai napig borászokat is képeznek. 1987-ben Budafok megkapta a Szőlő és Bor Városa kitűntet nemzetközi oklevelet. A XX. század elején nagymértékben növekedett a települések lakossága, amellyel párhuzamosan egyre hátrébb szorult a német jelleg, s magyar többség alakult ki. A németség többségét a II. Világháború után Németországba telepítették, de ma ismét feléledőben van a német nemzetiségi hagyományok ápolása, Bonn városával testvérvárosi kapcsolat alakult ki. Az ipari fejlődés, a több száz éve itt élő németség kitelepítése, a fővároshoz csatolás, a nagyarányú beköltözések, lakótelep-építések ellenére, a túlnyomóan kertvárosias jellegű kerület a mai napig is őrzi egykori alkotó településeinek jellegét, amelyben eleink műemlékek sorát hagyták ránk.
A budafoki városháza 1929-ben készült el szecessziós elemeket tartalmazó épület. Külön értéke a díszterem, melynek festése az előkerült régi minták alapján készült. A Sacellary kastélyt Sacellary György földbirtokos építette a XIX. század utolsó éveiben, leánya, Irén számára. A Campona Castelluma mellett található a Grassalkovich-stílusban felépített Száraz-Rudnyánszky- kastély. A Czuba-Durozier-kastély A Péter-Pál utca leglátványosabb épülete, amely a XIX. század végén épült. Tulajdonosa Franciaországból települt ide azzal a szándékkal, hogy konyakgyárat létesítsen. Terve sikerült. A kastély pincéjében a kor legmodernebb eszközeivel beindult az üzem. A pince felett a francia romantika stílusának megfelelően alakították ki a kastélyt, délkeleti oldalán toronnyal. Bejárata az északi oldalról nyílik. A kaput itt is oroszlánok őrzik. Az általuk közrefogott keretben valamikor címer volt látható. A messziről látszó Törley-kastély Budafok arculatának egyik jellegzetessége, mely a XIX-XX. századfordulón épült Ray Rezső Vilmos tervei alapján francia lovagvárak mintájára, melyen többféle művészeti stíluselem is felfedezhető. A Törley-mauzóleumot a XIX-XX. századfordulón építették a váratlanul elhunyt pezsgőgyáros síremlékeként. Tervezője a francia származású Ray Rezső Vilmos. A keleties elemekkel kevert, szecessziós stílust képviselő mauzóleumot Damkó József szoborrelifjei díszítik. Az altemplomban található Törley József és a felesége carrarai fehér márvány síremléke. A XVIII. századi Budafok egykori barokk főterén találjuk az eredetileg 1755-ben felszentelt Szent Lipót-plébániatemplomot, mely Mária Terézia segítségével épült. Az egyik legértékesebb darabja a Mária Terézia által adományozott vörös márvány főoltár. A királynő másik ajándéka, a nagyméretű Szent Lipót oltárkép, valószínűleg Bartolomeus Altomonte festménye. Ugyancsak barokk eredetű a Segítő Szűz Mária-oltár és a Piéta szoborcsoport. Ez utóbbi eredetileg a trinitáriusok budai templomát díszítette. A rokokó szószék is később, valószínűleg 1792 körül került a templomba. Tétényben a XV. századi mezővárosban középkori alapokon és falakon nyugszik a Nagyboldogasszony-plébániatemplom. A XVIII. század közepén Rudnyánszky József és felesége, Száraz Júlia újjáépítette. A provinciális barokk valóságos ékszere a nagytétényi templom. Budatétényben a valamikori szőlők közt, jómódú pesti polgárok emelték a barokk stílusú Szent Mihály-kápolnát.
„Amint a fővárosból vezető villamos vonat elhagyja Pesterzsébet városát, azonnal feltűnik egy ragyogóan tiszta, gondozott, szépen épített házakból álló, virágos kertekkel ékes, jólétet tanúsító nagyközség: Soroksár. Mára község külső képén meglátszik, hogy itt egy vallásos, ügyes és fáradtságot nem ismerő hangyaszorgalmú, a tisztaságra nagy gondot fordító élelmes nép lakik.” Így ír a magyar városok monográfiája 1936-ban Soroksárról. Ma Budapest XXIII. kerülete, a Duna-folyam bal partján a pesti oldal legdélibb közigazgatási egysége. Soroksár neve és dinamikus fejlődésének időszaka szorosan összefüggött a Grassalkovichokéval. A török uralom után belső telepesek hiányában, főleg német telepesek behozásával igyekeztek az emberhiányt pótolni. 1759-ben kapta meg a mezővárosi címet. Később az anyaközségből kivált Kispest és Szentlőrinc. A milleniumra elkészült városháza, öt évvel később megindult az elektromos szolgáltatás. 1945 után 5000 svábot telepítettek ki Soroksárról és 1950-ben a XX. kerületbe olvasztották. 1992. szeptember 27-én sikeres népszavazást tartottak, ahol a soroksári polgárok szavazataikkal az újra önálló Soroksár mellett álltak ki. 2001-es népszámlálás adatai szerint 20701-en lakják.